Rólunk

RÓLUNK:

Nevünket - a földrajzi elhelyezkedésünk okán - a Duna bajai mellékágától, Sugovicától kölcsönöztük, mely elnevezés a szerelmes leány, Súgó Vica balladájához kötődik. Van azonban egy kúltúrális magyarázata is a Sugovica szónak, ez pedig az, hogy a régi időkben a vízre jártak le az itt lakó sokacok és bunyevácok mosni, mitől is a víz koszos lett, ez horvátul annyit jelentett: "šugava voda" (azaz zavaros víz). E szavak összeolvadásából maradhatott meg a Sugovica elnevezés. Bárhogy is legyen, e név örök...

Egyenesen a halászlé fővárosából, foltból, cérnával varrt barátságok körét találod...

2016. augusztus 4., csütörtök

Július 26-a - Kedd

Sziasztok!

A szezon utolsó találkozóján festegettünk.
Mivel igen sokan vettünk részt még tavaly Kacsuk Évi stenciles festésén, kicsit felfrissítettük tudásunkat.

Festett mindenki, aki jelen volt, a kicsitől a nyugdíjasig, nagy lelkesedéssel - műanyag sablonnal és frézer papírral is.

Íme a képek:


















Legközelebb szeptemberben találkozunk, addig is szép nyarat és kellemes kikapcsolódást mindenkinek!

2016. július 20., szerda

Kedd - július 19-e

Kedves Érdeklődők!

legutóbbi alkalmunkon Kissné Margó mutatott egy hatszöges origami mintát, mely lehet táskadíszítő elem, vagy párna eleje.

Sokféle készült, mert sokan jöttünk össze ezen a kedd délutánon, és folyt a csendes és hangos alkotás.

Íme a kedd délután képekben:




















 

 













 





















És ami még készült, további csodadolgok:


Margóka nemezelt szusija

Tűtartók Poppné Zsuzsa kezéből

Kupsza Nóri tűtartója is alakul

Kovács Ilon szívforma tűtartója

Kissné Margóka kerek tűtartója

Gunics Klári táskája




2016. július 17., vasárnap

Szöszmöszölős péntek - július 15-e

Sziasztok!

Néhányan a tagok közül összejöttünk soron kívül, és nem varrtunk!

Fogadjátok szeretettel Kupsza Nóra élménybeszámolóját erről az alkalomról:

A péntek délutánunk rendhagyó keretek között zajlott, melyen megismerkedhettünk Nagyné Drapkó Mónika nemezkészítő munkáival, a munkák „születésével”, elkészítésük menetével.  
Én személy szerint életemben először láttam ilyet, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, honfoglaló őseink korába csöppentem!

Rövid ízelítő után valamennyien kaptunk egy-egy zacskó megfestett, kártolt gyapjút. 

 
Mónika nagy szeretettel és lelkesen beszél a nemezelésről


Kipróbáltuk a kártolást

 
Finom puha lett a végeredmény


Van illata a birkagyapjúnak sok mosás után is


Míg a csomagjaink tartalmát elemezgettük, egy-egy műanyag tányér is elénk került, mely a továbbiakban fontos segédeszköznek bizonyult a szélcsengőnk készítési folyamatában.
A kapott gyapjút kis cafatokra szedtük, majd tetszés szerint a tányérjainkra helyeztük. Ezt a műveletet még néhányszor meg kellett ismételni (természetesen újabb és újabb darabka gyapjúval), több réteget egymásra helyezve, ahogy a motívumot elképzeltük:
 

Álljunk neki, pakoljunk a tányérokra!


Tépkedünk és rakosgatunk
A rétegekből vajon mi lesz? És persze mikor???

 Ez után meleg vizes szappannal meglocsoltuk, nejlonzacskót tettünk rá, és körkörös mozdulatokkal nyomkodni kezdtük.











 A "csömöszölés" eme fázisa mindannyiunk türelmét sokszorosan igénybe vette. S persze fúrta az oldalunkat a kíváncsiság: „vajon milyen lesz az enyém, ha elkészül”. Ugyan kézbe foghattuk a prototípust (liliom alakú szélcsengő), annak a mintázata egészen más volt, mint a miénk!
 
 A meleg vizes-szappanos préselés folyamatát a mintánk másik oldalán is meg kellett ismételni. Erre azért volt szükség, hogy a sok-sok finom gyapjúszál röpke néhány óra alatt nemezzé formálódjon a kezünk alatt.

Közben Móni szavakkal írta le mit is csinálunk éppen: csicsogtattunk, majd söndörgettünk is…. milyen „beszédesek” ezek a szavak! persze mindeközben új szavakat is alkottunk, a kreatív tevékenység sok mindent hoz ki az emberből munka során…

Aki „szárat” is szeretett volna a liliomának, a gyapjúszálak megsodrásával készíthetett magának, ám egyesek fejében vegyes, kombinált mintaalkalmazás is megfordult - remélem, ezen ötleteket hamarosan alkalmam lesz a valóságban is megtekinteni!
 
A „virágot” és a „szárat” összeillesztettük, majd meleg, szappanos vízzel átitattuk és nejlon zacskót tettünk rá. Addig-addig tapogattuk, nyomkodtuk, míg össze nem tapadtak.




Margó dolgozik a szár illesztésén

Végül meleg vízzel leöblítettük az így kialakult virágunkat. A csapat virágai rackaszőrön nyugszanak.
                              Ilon munkája a bal oldalon, mutatós díszítőelem lesz nemsokára.

Mónikától kaptunk pár trükköt, hogyan érdemes szárítani a szélcsengőket, hogy formásak legyenek:

Otthoni szárítás, fakanálra tekert szárakkal

A gyönyörű, színes, simogatni való kis virágok :)

     Számomra nagyon kellemesen telt ez, a „Foltos” hölgyekkel eltöltött péntek délután. Nagyon remélem, nem ez volt számomra az utolsó ilyen alkalom!

Együtt örültünk a délutánnak:


 
Köszönet a résztvevőknek és oktatónknak, Mónikának a közös élményért!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...