Rólunk

RÓLUNK:

Nevünket - a földrajzi elhelyezkedésünk okán - a Duna bajai mellékágától, Sugovicától kölcsönöztük, mely elnevezés a szerelmes leány, Súgó Vica balladájához kötődik. Van azonban egy kulturális magyarázata is a Sugovica szónak, ez pedig az, hogy a régi időkben a vízre jártak le az itt lakó sokacok és bunyevácok mosni, mitől is a víz koszos lett, ez horvátul annyit jelentett: "šugava voda" (azaz zavaros víz). E szavak összeolvadásából maradhatott meg a Sugovica elnevezés. Bárhogy is legyen, e név örök...

Egyenesen a halászlé fővárosából, foltból, cérnával varrt barátságok körét találod...

2017. szeptember 28., csütörtök

Csodálatos szalaghímzés

Sziasztok!

Szeretettel köszöntünk benneteket, akik olvastok minket. Öröm lenne tudni, vajon hányan vagytok, tetszik-nem tetszik ami itt készül....

Ettől függetlenül mi ismét vagyunk, érdeklődéssel és örömmel, ismét kicsit idősebben - együtt-egymásért, és sokszor nagy céllal.

Megkezdődött a szeptember...előző alkalommal öszeraktuk a "tácrendünket", most pedig újult erővel, érdekes témákkal dolgozunk-szórakozunk a Foltkörünkben.

Fogadjátok szeretettel Kristóf Ági beszámolóját a keddi alkalmunkról.
A képeket Kovács Ilon készítette, már amennyit ideje volt az öltések közt :)



"Csodálatos szalaghímzés"
             Ezzel a címmel jelent meg egy szép, mutatós könyv, végre magyar szerzőtől. Tavaly ismerkedtem meg ezzel a technikával, már akkor nagyon megtetszett ez a mutatós munka. Andrási Ritától kölcsön is kaptam a könyvet - sajnos már nem kapható!- és a szalaghímzés szerelem volt első látásra.
         Már próbálkoztam többször is vele és ajándékokat is készítettem ilyen technikával, de nagy öröm volt számomra a hír, hogy egyik kedd a SZALAGHÍMZÉSÉ. 
Margóka igen felkészülten oktatta a munkafolyamat csínját-bínját. Nagyszerű munkák születtek! 

Mindenkit biztatott, segített. Szinte villámgyorsan mindenkinél ott termett, mi pedig mint a kisdiákok csak kiabáltuk: Margóka segíts! Gyere, kérlek, mutasd meg! Egymásnak is szívesen segítettünk. 
Ugyan volt aki lazukált - én ezt szóvá is tettem, viszont a végére egy újabb remek munka született! Szoktam, de most nem voltam irigy, tetszett a saját munkám is, de mindenki különlegeset készített. Igazán színes alkotások születtek. Mindenki ízlésének, színvilágának megfelelően ALKOTOTT. Több munkáról meg tudtam mondani, hogy ki készítette. 
Györgyi igen gazdagon ellátott bennünket szalagokkal, szerintem sokan - én is-, szükségleten felül is választottunk szalagot, mondván lehet élni nélküle, de nem érdemes. 

Olyan csend volt többször is a teremben, mint amikor a finom ebédet fogyasztja a család. Csak a szorgos kezek munkáját láthatta volna az, aki beles akkor a terembe.

És a beszélgetések! Hogy hiányzik ez az emberi kapcsolattartási forma a mindennapjainkból! Sajnos! Felmerültek problémák, érzelmek, fájdalmak. Végre ez az a hely, ahol nem kell attól tartani, hogy kinevetnek, kibeszélnek, elbeszélnek. Micsoda kincs ez! Az is ott volt közöttünk, aki nem lehetett ott! Jóérzéssel, jó szívvel tudtunk beszélni, beszélgetni, másokkal és másokról!
         
Ezt is tudják azok a fránya szalagok. Megnyugtatni, kikapcsolni, pedig önálló életet élnek, nem mindig akarják azt, amit mi. De teszik a dolgukat és újra megszületett a csoda! Micsoda nap volt ez is! Csodálatos!!
          






















Egyik Tagunk, Maászné Zsuzsi, ugyan jelenleg nem tud velünk varrni, de otthon szorgoskodik, és kis formás dolgokat horgol, kitartása lenyűgöző...csak így tovább Zsuzsi, várunk vissza közénk!




Üdvözlettel: ARita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...