KÖZELEDIK AZ ÜNNEP...

Idei utolsó bejegyzésünk következik.

Régi tradíció nálunk a foltkörben, hogy karácsony előtt tartunk egy ünnepi összejövetelt.
Minden évben valahogy mindig kicsit más ez a kis ünnepségünk, hiszen változik az életünk, és mi magunk is....

Azonban törekszünk rá, hogy jól érezzük magunkat a körben és adjunk is valamit, nem csak ajándékot, hanem egy kis szellemi táplálékot, egy ölelést, egy kedves mosolyt, vagy pár jó szót egymásnak...ha ez nincs, hát mi értelme volna az egész éves összejöveteleknek...

Meglepetésekben az idén sem volt hiány...
Számomra külön öröm, hogy a csoportból többen is úgy gondolják, készülnek egy verssel, vagy valami olyan meglepetéssel, ami mindannyiunkat mosolyra, hálára késztet...

Ilyen volt Csilla vicces Mikulás története, a Mikulás megjelenése, aki valamiért Magdikáért rajong a legjobban :),  Ditta néni előadása a karácsonyról, Ágink pozitív gondolatokra sarkalló írásos meglepetése, és szintén Ági meglepetés képes beszámolója az elmúlt foltvarrós éveinkről......
Azt hiszem, hálásak lehetünk mindezekért is....


Néhány fotó, mi is történt az ünnepen...

Jött hozzánk a Mikulás!!!! nagyon meglepődtünk, közben szurkoltam, hogy a Magdi nehogy Drága szívemnek szólítsa a kedves nagyszakállú Télapót......

A Mikulás az idén csak "koleszterinemelőt" hozott, majd jövőre írunk neki, hogy nincs egy rongyunk sem, hátha azt is hoz majd....

Közös fotó.....

Finomságok....a tagok sütni is tudnak ám :)

Vendégünk volt Ditta néni, aki elkápráztatott bennünket a karácsonyi ünnepkörről szóló történeteivel. Jó egészséget kívánunk továbbra is! Ditta néni egy varrós foglalkozásunkra is eljön majd, megígérte...

Csilla egy vicces Mikulás történetet hozott nekünk...

A Közösségi Ház Mracsijának és Katájának is készültünk egy kis ajándékkal, hálás vagyok, hogy különleges dolgok kerültek az ajándékcsomagba, melyeket a tagjaink készítettek.

Idén Csanádon kaptam ezt a szép idézetet, itt is köszönet érte....Ezzel kívánok Mindannyiótoknak szép ünnepet.....

Szeretettel: ARita

NESZESSZERT VARRTUNK

Sziasztok!

A táska után most többrekeszes nesziket varrtunk Poppné Zsuzsi útmutatásai alapján.

Zsuzsi egy videó alapján készítette el a bemutató darabokat, és adta meg az anyagszükségletet, hogy otthon elő tudjunk készülni a foglalkozásra.

Ismét nagy létszámban gyűltünk össze, Zsuzsi így folyamatosan jött-ment a lányok között és mutatta a lépéseket.

Persze, ahogy ez a mi foltkörünkben már megszokott, közben mást is varrtunk: a bajai cicamentő lányoknak felajánlás képpen, így karácsony előtt készítettünk illatzsákokat, valamint párnabelsőket. Mi így tudjuk támogatni Sándor Bogiék egyesületét, mely mindent megtesz a cicákért.

Íme az alkalom képekben, neszik és egyebek, és ami éppen zajlott:

Az ajándékunk....

Ismét tartalmas keddünk volt, a hangzavart, a jó hangulatot... na azt nem tudom ide idézni, de ennyi nő egy helyen...hát sejthető...
:)

TÁSKÁT VARRTUNK MARIKÁVAL

November 20-ára kanyarodnék vissza....

Kovácsné Marikánk még régebben mutatott egy táskát, amit ő varrt a nyár vége felé, Gabi lánya segítségével. A mintát itt is megtalálhatjátok:

www.stoffwerktaunus.de

De nekünk szerencsénk volt Marikával, hiszen sokkal jobb élőben és együtt varrni, mint bármilyen leírás, vagy videó alapján.

Marika előrelátóan lediktálta a szükséges hozzávalókat, méreteket, mit mivel steppeljünk otthon, mekkora a cipzár, a zseb a bélés, stb.

Így a gyakorlottabbak már otthon előkészültek a közös varrásra.

Sok új tagunk is lett ettől az évtől. Nekik inkább azt javasoltuk, hogy a keddi foglalkozáson szabjanak mindent, hisz még nem rendelkeznek kellő rutinnal az otthoni előkészítésben. Na de hamarosan ez is menni fog nekik is, biztos vagyok benne!

Szóval eljött a kedd és Marika körbejárt, adta az instrukciókat, segítette a kezdőket és a haladókat is.
Persze ne gondolja senki, hogy nem kellett bontani! De kellett! Sebaj, kitartóan dolgozott a csapat, mindenki a saját iramában, sebességében.

Marika pedig fáradhatatlanul segített mindenkit.

Íme néhány fotó az alkalomról és az elkészült, igen trükkös fazonról... köszönjük Marika a türelmedet, odafigyelésedet!

Marika táskája

Katica elkészült

 

Közben a lányok, Ági és Ilon ajándékokon dolgoztak: a Szent László ÁMK mindig szeretettel lát bennünket szombati varrós napokra, az idén az egyik osztályt ülőpárnákkal lepjük meg...

Ilon táskája

Balról jobbra: Gunics Klári, ARita, Poppné Zsuzsi táskái sorakoznak...

CSENDES VARRÓS SZOMBAT

Fogadjátok szeretettel Kovács Ilon sorait egy csendes varrós napunkról:

2018. október 27-e nem is akármilyen nap volt!

Molnárné Marika céhmestert vártuk nagy izgalommal Szekszárdról.

Ahogy Andrási Rita megírta a körlevelet, mi is lesz, mit vigyünk, szófogadó csoporttagokhoz híven, mindenki - varrógép nélkül – mégis nagy pakkokkal érkezett a kézi applikálás technikáját megtanulni.

Helyfoglalás, kipakolás, némi moraj, és nyílt az ajtó. 

Egy végtelen békés arcú, mosolygós tekintetű Hölgy érkezett, egy korban hozzá illő Úrral és egy Fiatalemberrel. Ő volt Molnárné Marika, akivel érkezett a férje, és az unokája. 

Marika lényéből az első perctől érződött valami végtelen nyugalom, és biztonság.

Kíséretétől hamar elbúcsúzott, és lassan bontogatni kezdte a munkáit a csomagból, persze még úgy, hogy ne nagyon lehessen látni....

Röviden bemutatkozott. Szekszárdon él, építészmérnök, majd később lakberendezéssel foglalkozott. 2000 óta készíti ezt a különleges, jó szemet, türelmet, és alázatot kívánó kézimunkát, a foltvarrásnak egy rendkívül szép variációját, a kézi applikálást.

Beszéde közben bemutatta munkáit, amiket látva én olyan kicsinek éreztem magam, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Néhány darabot, engedélyével lefotóztam...

Ennél a technikánál, ahogy Ő mondta, „nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos”. Akkor még nem igazán gondoltuk, mit is jelentenek a szavai.

Amikor megközelítettük és kézbe vettük a munkáit, akkor nemcsak én döbbentem meg, hanem mindannyian. Aprólékos precíz, tényleg mérnöki pontossággal készült minták, és blokkok, a kereteken a tűzések- nem is folytatom – mestermunka - és mind-min kézimunka!

És eljött a varrás ideje. Kartonból kivágott  motívumokat hozott, amit szabad volt másolni, és kinek-kinek a tetsző mintával lehetett kezdeni varrogatni.

Marika mindenkinek megmutatta a kezdést, az anyagtartást, és az olló használatát, még a láthatatlan csomó kötését is megtanultuk!

Össze-össze néztünk: No, ez nem az én világom! Ez sem lesz a kedvencem! Tudod, mikor fogok én ilyet varrni! Még mit nem! No meg: nem fejtek!

Olyan csend volt, hogy mióta a Foltköbe járok, még nem tapasztaltam hasonlót. 

És jött a meglepetés...Rita felhívta Kovácsné Marikánkat, vajon miért nem jön ma velünk varrni? Hisz ő nagyon szépen varr kézzel, pont neki való a feladat, de Attila bácsi mondta, bizony nagy munkában vannak...Hát jó, varrtunk tovább.....azt egyszer csak...... Marika megérkezett Attila bácsival és a rengeteg frissen sült kelt kaláccsal - Marika keltese életmentő volt. Nem azért mert éhesek voltunk, hanem egy kicsit azok lehettünk, akik vagyunk, lazák, görcsös bizonyítás nélküliek, felszabadultak. Marika, ahogy jött, már ment is, a kalácsok pedig szépen fogytak....ez a gesztus megfizethetetlen......

A lazaság nem tartott sokáig, mindannyian visszaültünk a munkánk mellé, és lehajtott fejjel dolgoztunk.

Én délig tudtam csak maradni, kemény 4 cm-et varrtam, pedig a legegyszerűbb formát választottam.

Azt hogy mi történ miután én eljöttem nem tudom, de bevallom, nagyon jól éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy vasárnap délelőtt. be is fejeztem, amit előző nap elkezdtem. Hogy milyen lett? Nekem tetszik, pont ilyet szerettem volna!

Kedves Marika nagyon köszönjük, hogy velünk voltál, türelmesen válaszoltál ugyanarra a kérdésre, amit szinte, külön-külön többször is feltettünk neked, amikor ott szorongtunk körülötted. Lényeddel és bátorító hangoddal elhitetted velünk, hogy menni fog, és meg fogjuk szeretni. Én úgy gondolom, hogy vissza-vissza fogunk térni az általad tanultakhoz, és sokan megszerettük most a kézi applikálást, így biztos lesz folytatás! Nagyon szépen köszönjük!